Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 438.

438.

Tudományos tanulmány életünk könyve,

amikor beletekintünk egymáséba,

van, hogy az „olvasónak” hullik a könnye,

de inkább felemelő a másik szféra.

A napok hősei küzdelmes emberek,

példát mutatnak szorgalmas kitartásból,

következetességük türelmet terem,

sosem szenvednek a jókedv hiányától.

Volt honnét, siker-forrásból, meríteni,

mert elődeikre tisztelettel néznek,

sosem szűnnek előremutatót tenni,

megérdemelten élvezői a méznek.

Hangyamód és méhrajzás-szerűen zsongva

töltik be a számukra adódó teret,

úgy viheti minden nemzedékük sokra,

ha a földet művelik meg, nem az eget.

Eközben tanulságokat gyűjtögetnek

kényszerűen, mert többről lemondanának,

mi lesz abból, ha évente kétszer vetnek,

vagy ha holnapot feláldoznak a mának.

Szükségünk van mások tapasztalatára,

de nem tőlük származó beszámolóra:

magatartás kimeríthetetlen tára,

honnét jót tanulni nem „szerencse dóga”.