Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 440.

440.

Hamar rámondjuk, hogy a természet rendje,

mindenre, ha saját szerkezetet mutat,

ok s cél magyarázatig nem tovább menve,

de a hozzáértő sokkal többet kutat.

Látszatra a méhrajzás ugyan kis csoda,

de hogy valós násztánc-verseny zajlik közben,

alig tudott: legrátermettebb jut oda,

királyanyát megtermékenyítse röpben.

Természetes közegben menyasszonyságig

lányukat is őrzik kis és nagy családok,

menyegzőn kerengnek az ara táncáig,

vőlegény mint győztes ragad el virágot.

Ha a rend felbomlik, néha lépésenként,

hogy a lassú változást észre sem vesszük,

egyesek viselik a természet terhét,

midőn a hagyományt botor mód elvetjük.

Előbb nehézzé válik, majd lehetetlen

lesz időben családot alapítani,

s ha nincs utódlás: a világ telhetetlen,

másokkal fog házat s hazát telerakni.

S akkor már oly jól az életünk sem halad,

mint ahogy tanultuk és joggal elvárnánk,

testi jólét mellett a siker elmarad,

ha unokák nélkül a nagyszülők árvák.