Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 444.

444.

Kő kövön nem marad, ha elszabadul az

indulat, különösen ha nincs ok rá,

hanem gerjeszteni kell az alkalmat vagy

az indokot, teljesen alaptalanul.

Mert a tehetetlenség dühöt szít rögtön,

amint kiderül elkerülhetetlenül,

hogy könnyen fény derülhet a kellemetlen

tényre: neki semmiképp nem lesz igaza.

De a támadás mégis bekövetkezik

és néha jóvátehetetlen kárt okoz,

lángot okádva szólnak az üres szavak,

a meggondolatlanság tobzódó tort ül.

Nagy szükség van ekkor szelíd türelemre,

a megbocsátás nélküli bűntelenség

fenntartására úgy, hogy a kivetkezett

visszatérhessen – magához legalábbis.

Gyanútlanul védtelenek vagyunk ilyen

gyanúsítgatás ellen, de a józan ész

ekkor is meghozza gyümölcsét biztonság

képében, leszerelve alantas eszközt.