Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 444.
- szilajcsiko
- 2022. ápr. 7.
- 1 perc olvasás
444.Kő kövön nem marad, ha elszabadul az
indulat, különösen ha nincs ok rá,
hanem gerjeszteni kell az alkalmat vagy
az indokot, teljesen alaptalanul.
Mert a tehetetlenség dühöt szít rögtön,
amint kiderül elkerülhetetlenül,
hogy könnyen fény derülhet a kellemetlen
tényre: neki semmiképp nem lesz igaza.
De a támadás mégis bekövetkezik
és néha jóvátehetetlen kárt okoz,
lángot okádva szólnak az üres szavak,
a meggondolatlanság tobzódó tort ül.
Nagy szükség van ekkor szelíd türelemre,
a megbocsátás nélküli bűntelenség
fenntartására úgy, hogy a kivetkezett
visszatérhessen – magához legalábbis.
Gyanútlanul védtelenek vagyunk ilyen
gyanúsítgatás ellen, de a józan ész
ekkor is meghozza gyümölcsét biztonság
képében, leszerelve alantas eszközt.
