Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 450.
- szilajcsiko
- 2022. ápr. 13.
- 1 perc olvasás
450.Érzéstömkeleggel birkózunk naponta,
és sokféle fajta sokáig elkísér,
s bár legtöbbnek hálóját érzelem fonta,
mindenben megfogant egy gondolati kis ér.
Azért küzdelem inkább a velük való
együttlét, mert még a boldogság is okoz
figyelmetlenséget: eltakart lesz való,
jó és rossz indulat tény-vakságot fokoz.
Hány és hány csata előtt elbizakodott
sereg vezére nem állított őrséget,
vagy páni félelem bénaságot hozott,
s üldözésmámorban nem használtak féket.
A történelemből átsüt tapasztalat,
amit használni kellene életünkben,
de annak csak eszesség hatása alatt
szerezhetünk érvényt egyéniségünkben.
Mert a lelki térben dőlnek el a dolgok:
leszünk-e kitartóan ügyes résztvevők
a világ-játszótéren, vagy üres foltok:
észhiány miatt leszünk kudarcra vevők.
A „Figyelj oda!” és „Jól jegyezd meg!” parancs
ültet be lélekbe gondolati erőt,
mitől egyensúlyba kerül bennünk kaland
s nyugalom vágya, mindkettő pihentetőn.
Érdemdús is, ami remek, és színezi
a belátást, midőn örömmel párosul,
veszteség kilátástalanságát veszi
el, ha megfontolhat gyógyírt a károsult.
Tilos érzelmet futtatni végtelenbe,
azt még értelemmel sem tudjuk felfogni,
mennél több gondolat költözik jelenbe,
úgy jobban fogunk érzéstől okosodni.
