Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 450.

450.

Érzéstömkeleggel birkózunk naponta,

és sokféle fajta sokáig elkísér,

s bár legtöbbnek hálóját érzelem fonta,

mindenben megfogant egy gondolati kis ér.

Azért küzdelem inkább a velük való

együttlét, mert még a boldogság is okoz

figyelmetlenséget: eltakart lesz való,

jó és rossz indulat tény-vakságot fokoz.

Hány és hány csata előtt elbizakodott

sereg vezére nem állított őrséget,

vagy páni félelem bénaságot hozott,

s üldözésmámorban nem használtak féket.

A történelemből átsüt tapasztalat,

amit használni kellene életünkben,

de annak csak eszesség hatása alatt

szerezhetünk érvényt egyéniségünkben.

Mert a lelki térben dőlnek el a dolgok:

leszünk-e kitartóan ügyes résztvevők

a világ-játszótéren, vagy üres foltok:

észhiány miatt leszünk kudarcra vevők.

A „Figyelj oda!” és „Jól jegyezd meg!” parancs

ültet be lélekbe gondolati erőt,

mitől egyensúlyba kerül bennünk kaland

s nyugalom vágya, mindkettő pihentetőn.

Érdemdús is, ami remek, és színezi

a belátást, midőn örömmel párosul,

veszteség kilátástalanságát veszi

el, ha megfontolhat gyógyírt a károsult.

Tilos érzelmet futtatni végtelenbe,

azt még értelemmel sem tudjuk felfogni,

mennél több gondolat költözik jelenbe,

úgy jobban fogunk érzéstől okosodni.