Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 452.

452.

Szellemi termékeknél a jéghegy csúcsát

látjuk, de sokkal több tehát láthatatlan,

mert csak a korábbiakat ismétli meg:

az összemberi tudás külön agyakban.

És csak keveseknek adatik meg abból

élni, amit írtak, alkottak, kapcsolat

kell hozzá inkább, mint kiváló tehetség,

elismerés, mely idő múltán sem lohad,

s felszínen tartja életmű értékét,

találmány hasznát honorálja, jogdíjat

fizet, vagy iskolai tananyaggá lesz:

örökkévalóságba nagy embert hívat.

Ám igen érdekes ma érvényesülni

szellemi téren: ha nem vagy elég bátor

vállalni magadat, kivívni szerepkört,

állást, marad a pártszerű szekértábor,

hol olyan eszmeiséget kell vállalni

estleg, amivel egyébként nem értesz

egyet, s megkérdőjeleződik önálló

egyéniséged, mi személytelenné tesz.

Mégsem ennyire bonyolult ez a dolog:

amint vannak törvényhozók s végrehajtók,

előbbiek kevesen, utóbbik sokan,

ugyanúgy sokaknak megnyílnak az ajtók,

hogy bejussanak a tudás templomába,

de csak keveseket szentelnek fel papnak,

hogy közvetítsenek isteni szózatot,

hiteles hatással, merthogy köztünk laknak.