Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 453.

453.
Aki nem hisz a tanárokban, Istenben
sem fog előbb-utóbb, mert fatalizmussal
várja a jövőt, mintha azt nem lehetne
befolyásolnunk, s ha nem lesz az kedvére,
akkor rosszért Istent kell hibáztatnia,
mi nemcsak káromlása, de tagadása,
zsákutcába vezet, ahonnan nincs kiút,
hiszen a cselekvést elveszi magunktól.
Isten sem akar rosszat, amint a tanár
is mindig a jót képviseli töretlen,
ha mást gondol, nem megy oda vagy kirúgják,
azért marad tiszta a tanári pálya.
Szent munkamegosztás ez, hogy a tudomány
minden ágának lehessen tanítója,
mert a szülők gyakran egyet sem ismernek
teljességében, hisz más a feladatuk.
És ott vannak szintén szakmák mesterei,
kiktől el lehet lesni a fogásokat,
mérnökök, orvosok, zenészek és mások,
kik kutatásokat ugyancsak végeznek.
Aztán gazdag lelkünknek van saját tana,
nem beszélve végtelen társadalmunkról,
micsoda hivatás mindennek tudása!
Felkészülni rá csak iskolában lehet.
Segítenünk kell az oktatást, nevelést:
nem a követelményt bírálni eszetlen,
hanem hogy a gyerekek hozzáállása
a legjobb eredményt tegye lehetővé.
Comments