Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 459.

459.

Ha nagyon elfáradsz, de pihenten ébredsz

reggel, akkor te még igen fiatal vagy,

azokhoz képest is, akik fáradtan vagy

elgyötörten, s még inkább azokhoz képest,

aki fájdalmakkal ébrednek. Senki sem

fáradhatatlan, az dicsérő fordulat:

hogy igen, – lelassul utolsó mozdulat

és végső erőt még az akarat kicsen

belőled, de ilyenkor jobb abbahagyni,

mert a figyelem is veszélyesen lankad,

bármit csinálsz, a végén visszaüt rajtad,

mintegy halálig küzdő hős békehadfi.

Mi olyan, amiért simán feláldozzuk

másnapi kipihentségünket, nehezen

indokolható, mégis túljár az eszen,

semlegesnek maradáson, ne kockázzunk

megfontoláson, a hirtelen akarat és

felindulás: mozgósít tartalékot,

mert olyan cél állt elő és kukorékolt,

hogy megtelik a dicsőség- vagy pénzgarat.

Ám tudjuk jól, hogy holnap is nap lesz, kellő

erőt igénylő, és minden munka megvár,

a lelkesedés tüzében persze nektár

a remény is, de egyszer az ember felnő.