Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 462.

462.

A tudomány csak akkor lehetne vallás,

és töltené be észt fokozó szerepét,

ha nem vennék körbe álszent vámszedői,

s nem törnék kerékbe páváskodó mesék.

A legfőbb hadurak számára történik

legjobb részeinek kisajátítása:

legpusztítóbb fegyverekkel hozhat békét

hatalom istenének kiszolgálása.

Ehhez csatlakoznak a magyarázatok

kidolgozói, a szakértő seregek,

olyan egyirányba forog már az agyuk,

bátran elfelejtenek földet és eget.

Mindennek békében is van áldozata,

akiknek a jókból kevés jut még mindig,

az ő lelkük új papi réteg célpontja,

érzékszerveiket káprázattal hintik.

Nincs alkalmas híd, létra okosság felé,

felemelkedni igazlátás szintjére,

hogy mindenki meglássa saját szép üdvét,

s emberibb közösségért forrjon a vére.

Csak az összefogás segíthet a bajon,

de nem csupán tudós és tudatlan között,

hanem tehetős tehetségtelenség és

tehetségesek tehetetlensége fölött:

Olyanra fordítsunk erőforrást eztán,

ahol már most is a jövőért hasznosul:

egyrészt a természet részeként élhetünk,

másrészt szellemünk tudománytól okosul.