Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 465.

465.

Mennyivel több, ha tudsz mások sikeréről

és örvendsz neki, mintha csupán a magad

dolgait tekinted értékelendőnek,

és nem is nagyon figyelsz ezért másokra.

Először is honnan tudod, hol a határ

közted és mások között, mikortól tied

az eredmény és mikortól másé, ha közös

az életünk, tevékenységünk javarészt?

Másodszor pedig mit kezdesz azzal, hogy a

te dolgaidnak milyen sokan örülnek,

figyelnek és számítanak rád, mert jókat

tapasztaltak nálad, szeretnek követni?

Harmadszor: csak-csak találtál egy csapatot,

vagy egyéni sportolót, művészt, akárkit,

akinek teljesítménye lenyűgözött,

és akárhányszor megnéznéd őt vagy őket,

mert olyat tudnak, amit te sosem tudhatsz,

mert fiatalabbak nálad, öregebbek,

ügyesebbek vagy okosabbak, bár ők sem

tudják esetleg azt, amiben te vagy jó.

És végül ott van a kis és nagy család, a

közeli és távoli barátok, mind-mind

tud örömtelit tenni, ha nyitott szívvel

tekintesz rájuk, sőt szurkolhatsz is nekik.