Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 468.
468.
Szinte csak összegzésből áll az életünk,
igyekszünk egyben látni mindent: előre
tekintve jövőt látva szüleink által,
s hátra, amikor már ott több van, mint emitt.
„Mi leszel, ha nagy leszel?” – hangzik a kérdés,
amire a legjobb válasz a „Nagy!” lenne,
mert arra vágytunk legjobban, ámuldozva,
hogy felnőttek mennyi mindent tudnak, tesznek.
Úgy készültünk hivatásra tanulással,
ott lebegett célként szemünk előtt annak
minden java, sava-borsa és áldása
egyben, részletekre akkor még nem adtunk.
Ugyanúgy, amikor megérett rá idő,
a családalapítás lényegét néztük,
hogy párosan szép az élet, különösen
ha csak így születhet gyerekünk, utódunk.
Emberséget, becsületet sem szedtünk szét
alkotó darabját külön mérlegelve,
hanem lelki egészségként fogadalmi
szinten műveltük a jót, tettük a dolgunk.
Időpillanatokat összekötöttünk
egységekké, érzékelve múló órát,
napot, hetet-havat, évszakot és évet,
de az emberöltőt máig nem hisszük el.
Pedig születéstől egészen halálig
tart életünk összege, de számadását
csak mások, utódok tükrében láthatjuk,
ha lélekben örökké velük maradunk.
Comments