Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 471.

471.

Mennyien megpróbálunk együtt dolgozni,

mert együttműködésre vagyunk ítélve,

az olyaddig zökkenőmentesen megy is,

míg az eredmények nem szöknek az égbe.

De ma épp arrafelé irányul legjobb

teljesítmény „megfelelő” indoklással,

hogy a világűr-meghódítás egyenlő

a nehezen cáfolható haladással.

Nagy kérdés, mennyi ebben a fegyverkezés

bújtatott fejlesztése, és mennyi maradt

életben az égi világhoz kötöttség

földi rendjéből, mely vége felé halad.

Mert a tudomány feltárta a mindenség

minden bűvös négyzetcentiméterét,

legalábbis úgy vélte, hogy birtokába

vette az Isten irányító szerepét.

De ahogy feltárult világ végtelenje,

hiányozni kezdett annak átölelő

isten-karja, -felfogás hivatkozása,

mi véges, önző célokból nem jön elő.

Megoldás nem látszik még kibontakozni,

pedig sokakat elnyomnak csak kevesen,

természetpusztítás megállítására

szerveznek nekik álmozgalmat hevesen.

Addig nem is lesz igazi megbékélés,

míg fel nem tárjuk tudásunk eredetét,

hogy hány ezer nemzedék küzdelméből jön,

s milyen képzetek tágították keretét.