Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 472.

472.

A népének és a néplélek közelebb

áll egymáshoz, mint gondolnánk, mert érzések

szintjén közelít a vallás témájához,

azaz teljesen beleáll: nem gondolat

és következtetés során jut el hozzá.

Nem magától elkülönítetten vesz részt

a felidézésekben, mit szertartások

végzése biztosít, még szent iratok

tartalmát sem különíti el a saját

életétől, hanem bizakodva számol

vele, hogy általuk ő is megjavulhat

és cselekvése értékesebbé válhat.

Mert nemhiábavaló volt istenember szenvedése,

és ezért, tudja, meghallgatást nyer ima

és fohász: nem keres más mozgatót ember-

létben, mint a végső órára felkészült,

egész életével istenszolgálatot

végző munkálkodását jól felfogottan

benne a nyilvánvaló értelmet s hasznot:

a túlvilági szabályozás ittre jól

működik, mert széppé teszi a családi

életet és emelkedetté közösség

tágabb megnyilvánulását, még védelmi

kötelezettségét is a haza síkján.

Ezért szeret énekelni a templomban

teli torokkal s szívvel, nem kételkedve

ott Isten jelenlétében, ahogy mindig

az ő szeme előtt zajlik az élete,

s őfelé felnagyíthatja érzelmeit.