Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 490.

490.

Békés korszakban sincs közélet nyugvása,

töretlen az alapok aláásása,

hogy az irányítás tornyát megingassák,

ne alakuljon ki mítoszi magasság.

Bár rombolni könnyebb, a támadás ténye

elriaszt, nem lehet tompa érvek éle,

felkészültség terén igazi kihívás

vélt és valós kormányrúddal való vívás.

S csak látszatra könnyű vezető ülésben:

jól látja az utat, soha sincs késésben,

mert ő vezényel tempót, ad határidőt,

de ő válasz utat: jóba s rosszba vivőt.

Az istenadta nép mindezt elviseli,

amint munkája a terheket cipeli,

őrá hivatkozva törhet ki lázadás,

s neki köszönhető, ha jön feltámadás.

Vannak, akik megfogják az isten lábát,

sokkal gyorsabban töltik a pénzes ládát,

mint a többiek, akik úgy érezhetik,

hatalmasok vágyaikat éheztetik.

De a többséget a megfontoltság hajtja,

az arany középúton haladó fajta,

nem kíván soha szélsőségbe merülni,

világ széléről a semmibe kerülni.

Örülhetünk, vigadhatunk ünnepelve,

mert ezer évek óta él népünk elve,

hogy a döntéseit csak józanul hozza,

tudva, meddig tart isten kedvének hossza.