top of page

Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 496.











496.


Sokan szeretnek – különösen, ha nyár van –

nagy lélegzetet venni: elmenni messze,

a tengerpartra, kikapcsolódni – inkább

más zajjal, mint csenddel – a mindennapokból.


S ha jön „Jól sikerült a nyaralás?” kérdés,

illik igent mondani, vagy ha kirívó

dolog zavarta meg, elrontottságáról

mint tragédiáról hűen beszámolni.


Van azonban ennél nagyobb lélekméret,

könnyen, de mégis nehezen elérhető:

az egész világra szóló kiruccanás,

keresni annak elvi elejét s végét.


Azért elvit, mert gyakorlatit nem lehet,

nemhogy a csillagokig, de még a Földről

is csak elrugaszkodni próbálunk nemrég

óta, s annak hasznát alig érzékelve.


S miközben istentársnak képzeljük magunk,

nem tudunk kibújni esendő bőrünkből,

azaz sem elképzelni, sem elgondolni

mulandó világunkról az öröklétet.


Mert életet, sőt értelmet tulajdonít

mindennek ok-okozatban s célképzetben

„utazó” mivoltunk: nem tudjuk levetni

ezt a szemüveget – kivéve, ha merjük.


Ez lehet hát az igazi téli s nyári

kaland, beállni sorskérdés sodrásába,

s vadvízi evezősként végiggondolni,

mekkora csodát és versenyt győzünk ésszel.









17 megtekintés
legte Tanka.jpg

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

dombi 2023.jpg
vukics boritora.jpg
acta 202305.png
gyimothy.png
dio.jpg
KIEMELT CIKKEK
MOGY2023.jpg
bottom of page