Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 497.

497.

A szabadságfokot nem szoktuk százalék

számítással mérni, a nagyfokú és az

alacsony a leggyakoribb állapota

a szabadságnak, s igen ritkán a teljes.

Pedig a teljes szabadságfok érvényes

minden gondolati megnyilvánulásra,

ha megszólalsz s amikor leírsz valamit,

elvileg semmi nem korlátozhat abban,

hogy szabadon cselekedj, azaz amit tudsz,

azt mondjad, közöld, mert meggyőződésed, hogy

az igazságot mondod, ellenőrizhet

a hallgatód ott rögtön, vagy közvetetten.

Nem is szoktuk a fényességet

sötétnek állítani, mert a kézzelfogható szent,

mindenki ugyanazt érzékeli velünk

együtt, értelmetlen valóság másítás.

Gond mindig az elméletekkel adódik,

ott igen erős áttétel érvényesül,

évszázadokkal korábbi tanítások

tölthetik meg eszmei fegyvertárunkat.

Külön kellene megtanulnunk bírálni

elviségeket, elavult módszereket

és a következtetés hibáit, s közben

megtartani lelkünket vezérlő tudást.

Ez ment is addig és megy még ma is, mikor

a család és a közösség megegyezett

a legfontosabb közlendőkben, de szólva:

„nem minden papsajt” s „láttunk már karón varjút”.