Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 499.

499.

A növényvilágot és az állatokat

saját világukat felhasználva tartjuk,

kutyáink szaglása, futásképessége

vadászatkor remek szolgálatokat tett,

de a nagytestűek védelemben szintén

teljesítettek, kisebbek nyájterelést

végeztek, és mint házőrzők is beváltak,

ma már egyenesen társként szerepelnek.

Említhetem a hátas- és igáslovat,

mint nagyfokú segítőjét az embernek,

de a tehéncsordát sem adhatjuk alább,

tejét sok-sok módon feldolgozva ettük.

Vannak még a hússertések és szárnyasok,

juh és kecske számtalan hasznosítással,

de mintha lemondtunk volna róluk saját

életünkben, messziről szemlélve őket.

Ahogy a növényeket sem ismerjük már

közelről, névről, gyógyászati képesség

terén, sokszor virágporuktól szenvedünk,

de hústalan étkezéshez ők kellenek.

Eszes szemlélettel vissza kell hozatnunk

életünkbe annak minden fokozatát,

mert az teszi a miénket teljessé, ha

pontosan tudjuk, mi valós, mit ér s képez.