Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 511.

511.

Hát, igen bizonytalan kimenetelű,

mikor titoktartást kérünk közlendőnkre,

mert a titkot a közlésével felfedjük,

kizárandón utalva érdeklődőkre.

Nagy kérdés, hogy miért mondunk el valamit,

amit mégis titokban akarunk tartani,

mi van abban a közlendőben olyasmi,

hogy azt nem szabad mindenkinek hallani.

Néha a barátság próbájává válik az

ilyen kérés teljesítése, a titok

megtartása, mert túlzó elvárásnak is

bizonyulhat, ha rá annyira számítok.

Vagy őt kívánom felemelni, közelebb

hozni magamhoz, beavatva csak engem

illetőkbe, ám akkor meg fontosabbnak

tűnhetek fel nála, elriad a szentem.

Titkolózás fegyverként jól használható,

avagy előnyszerzés céljára is remek,

győzelmek módjáról utólag hallgatnak,

de mit ér, ha mások veszteségén nyerek?

És van még az a titok, amire csakis

egyénileg lehet rájönni, közölni

lehetetlen, szív mélyén tárul fel kissé,

általa nem fogsz az Istennel pörölni.