Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 522.

522.

Alapvető kérdés az iskolában, hogy

mikor volt a „honfoglalás”, de kiderült,

hogy nem történt ily költözőmadár dolog

velünk, hogy népünk keletről ide repült.

Még a madaraknak is van annyi esze,

hogy északról délre szállnak, aztán vissza,

de hogy egész nép távolra elköltözne,

példátlan: mindegyik saját vizét issza,

és borát, ha van neki, hiszen szereti

művelni a földet, nincs más foglalkozás,

mely ettől eltántorítaná, így nem lesz

hódító soha, de lehet fegyverkovács.

Aztán mindenféle földi jó gazdája

s szolgáltatója, mert előbb-utóbb békés

világ köszönt be a háborúk utánra,

és divatba jön a kényelemben élés.

A harciasok is megszelídülhetnek,

s ekkortól védelemre rendezkednek be,

az alávetettek is kaphatnak fegyvert,

az uralkodók meg vigyáznak a rendre.

Világhódítások után már nem maradt

célja erőszakot alkalmazóknak,

minthogy lelkeket úgy befolyásoljanak,

hajszoljanak ők is csupán földi jókat.

De mennél nagyobb birodalom alakul,

annál kevésbé lehet irányítani,

saját helybéli szellem felerősödik,

képes múltját kikutatni s tanítani.