Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 531.

531.

Itt a zene két kezed és szád által jön,

nem mű szerkentyűből, és az éneklésed

adja a lélek szellőzését, nyugalmát,

s még a tánc munka utáni vezeklésed.

Messziről jöttek emlegetnek hagyományt,

az itteniek csak egykedvűen végzik

a napi robot után vagy ünnepléskor,

belülről folytatják, nem kívülről nézik.

A gyermek is áldás, nemcsak a jó idő,

mert azt a sok jót lesz kinek továbbadni,

amit felhalmoz a szorgos igyekezet

egész életben: Helytállt!-hagyaték hagyni.

A hegyek a medvének túl meredekek,

de a hó felülről hullik jó vastagon,

a mozgáshoz szabadítani kell utat,

és tüzelni: télen sincs elég nyugalom.

A lélekre ezért nagyobb szerep feszül,

egyedül sűrű erdőben bolyongani:

csak a többiekkel barátságban lehet

még a csip-csup ügyeket is megoldani.

Nekünk, távol élőknek ez adjon üdvös

tanulságot, hogy ezek vagyunk emberi

valónkban, mert megértjük egymás szándékát,

de a jó kiviteli módja tengernyi.