Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 531.
531.
Itt a zene két kezed és szád által jön,
nem mű szerkentyűből, és az éneklésed
adja a lélek szellőzését, nyugalmát,
s még a tánc munka utáni vezeklésed.
Messziről jöttek emlegetnek hagyományt,
az itteniek csak egykedvűen végzik
a napi robot után vagy ünnepléskor,
belülről folytatják, nem kívülről nézik.
A gyermek is áldás, nemcsak a jó idő,
mert azt a sok jót lesz kinek továbbadni,
amit felhalmoz a szorgos igyekezet
egész életben: Helytállt!-hagyaték hagyni.
A hegyek a medvének túl meredekek,
de a hó felülről hullik jó vastagon,
a mozgáshoz szabadítani kell utat,
és tüzelni: télen sincs elég nyugalom.
A lélekre ezért nagyobb szerep feszül,
egyedül sűrű erdőben bolyongani:
csak a többiekkel barátságban lehet
még a csip-csup ügyeket is megoldani.
Nekünk, távol élőknek ez adjon üdvös
tanulságot, hogy ezek vagyunk emberi
valónkban, mert megértjük egymás szándékát,
de a jó kiviteli módja tengernyi.
댓글