Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 545.

545.

Aki otthon van számok birodalmában,

főként műveletek avatott tudója,

úgy működik neki minden összefüggés,

mint bonyolult helyzetben az élet sója.

Mint ahogy a lelkünk el tud igazodni

a világ milliónyi hatása között,

úgy a számolás is rendet rakó ösztön,

ha környezet káosz-tényezőkkel tömött.

Ahogy sűrű erdőben utat törhetünk,

gyalogutat tapos tágas mezőn lábunk,

az eszünk a dolgokat csoportosítja,

csoportot s tagjait ugyanannak látjuk.

Ha minőségüktől elvonatkoztatunk,

marad mennyiség mint tengerisópárlat,

darabjait egyenként megszámolhatjuk,

vagy súlyként latolva szűnik meg varázslat.

Mert ettől a dolgoknak nincs önértéke,

csak másokkal kicserélhető szerepe,

hordó borért adnak nekünk több zsák búzát,

áruösszevetésből kinő vágy esze:

Mikor járunk jobban s növekszik a vagyon,

vagy csak jövőre kapunk ellenértéket,

de akkor az idővel meg kell szorozni

tartozást, hogy kiegyenlítsen mértéket.

Ez az igazság már nem a természeté,

befurakodik közénk a haszon-isten,

sem testünk, sem lelkünk nem ugyanoly erős:

alárendel másnak, ha szükséges nincsen.