Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 548.

548.

A túlzások elkerülésében csupán

gyakorlatot szokás látni, javasolni,

pedig az elméleti szélsőség sokkal

veszélyesebb: nevében kezdenek ölni,

olyan esetekben, ha fegyverré válnak

a kérlelhetetlen könyörtelen elvek,

s hívek támogatása harci testet ölt:

mást vélő ellenfelek halomra halnak.

S hogy nem levegőbe beszélek, van rá sok

történelmi példa, előbb eretnekek

vádoltattak értelmetlen értelemmel:

sorra találtak indokot akarnokok,

aztán későbbi, fejlettnek mondott időn

túl is, ma is keresnek cinkos varázzsal,

felkent papi szerepben lehetőséget

szigorra, mi nem elégszik meg veréssel.

S ilyenkor kis eltérést jobban büntetnek,

mint nagyot, mert az könnyebben rejtve marad,

minden új, más eszmét karanténba zárnak,

nemhogy csinálni, kimondani se mered.

Szabadság bőrébe bújva elhurcoltak

s elüldöznek sokakat, úgy letarolni

világunk élhető szépségét, jóságát,

mindenkit lehessen silányba terelni.

De e silányságot hamar leleplezi

gondolkodásunk, e bűn elől kitérve,

túlzások kegyetlenségét kiiktatva,

jót gazdagító ész-ablakot kitárva.