top of page

Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 561.









561.


Külső szemlélőként párhuzamot látnánk

szükségszerűségek világuralmában

s mindannak emberi megismerésében,

ha ilyen lehetőségünk lenne, de nincs:


Szükségszerű felismerés teljes képet

sohasem mutathat, ama korlátjának

köszönhetően, hogy beépül magába:

tudás részévé válván a nagy egésznek.


Egyrészt, irányítva, nem lép túl határán,

mit az érzékszervi szűkösség alakít,

másrészt, beleállva elvi sík hullámba,

nem válik el attól egyedi személyként.


Így a tudomány se mérhet annál többet,

mint amire gondolkodásunk felkéri,

és a bölcselet se lépi túl árnyékát,

csak annak ad értelmet, ami valódi.


Minden veszély ezért onnan leselkedik,

ahol az ismeretlenség félreértett,

egyszerűvel helyettesít bonyolultat,

lezárt ügynek tekintve egy folyamatot.


Sőt, a világfolyamatot megítéli,

mintha annak lenne folyómedre, de nincs:

legalább ennyi biztos tudható róla,

s hogy ahelyett mi van, értelmetlen kérdés.


Egymásra épülésben vagyunk lépések,

mintha önállóan tennénk szépet és jót,

mintha világszerkezet barátunk volna,

istenként engedve nekünk boldogságot.




27 megtekintés

Comments


legte Tanka.jpg

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

dombi 2023.jpg
vukics boritora.jpg
acta 202305.png
gyimothy.png
dio.jpg
KIEMELT CIKKEK
MOGY2023.jpg
bottom of page