Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 562.

562.

Egyik oldalon fogy, a másikon gyűlik

folyópart anyaga, különösen kanyar

sodrásában, még a tengerpart is

mutat ilyen arcot, s észrevesszük hamar

a különbséget: a sziklás oldal kopik,

a homodűnés épül, ott a víz igen mély,

itt sekély, ott hideg, itt viszonylag meleg,

ott a hullámok zenélnek, itt csendesek.

A testünk is gyorsan gyarapodik előbb,

lelkünk meg felhalmoz tudást, ügyességet,

majd csúcsrajárunk elég hosszú ideig,

aztán elkopva elérünk ürességet?

Nem, mert a mi másik oldalunk szellemi,

növekszik, tisztul, simul ki túlsó parton,

hová eljutni viharok közt nem lehet,

az se tud, ki életből túl sokat markol.

Megjárandó még közben béke szigete,

hol a boldogság mindenkire szétterül,

érdemes folytatni gondolat küzdelmet,

amibe érvényes bölcsességünk kerül.

És nem áramlik gyorsan világegész sem,

de a semmi taván úszik mozdulatlan,

az a semmi nem más, mint értelmi hatás,

mitől vélt végességünk ideje kattan.

Létezés és nemlét kiegészül eggyé,

értelmetlen ebben fogyást-gyarapodást

látni, mert amikor életünk véget ér,

marad minden, mi szolgáltatja a forrást.