Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 575.

575.

Ahogy a bőrcsúfító pattanás sem az,

minek látszik, mert tisztító kiválasztás,

hasznos jelző, úgy a tűzhányó éledés

sem csak rombol: Föld-tábla feszültség oldás.

Furunkulus kráterek sebhelyes arcú

maradványt termelnek, s nem gyógyul be attól

földfelszín végleg, ha lávafolyam alvad,

van utánpótlás, bár sokkal távolabbról.

Hasonló kisebb-nagyobb robbanásokkal

tarkított egyéni és társadalmi élet,

lázadássá sűrűsödik ellenállás

bennünk, ha felhalmozódik lélekméreg.

A mi kis kisülésünkhöz képest a nagy,

államellenes tettekkel járó harcok

földrengés-szerűen mozgatnak világot,

varázsukra felfényesednek az arcok.

Ám a párhuzam a két jelenség között

mégis hamis, mert olyan nagy különbséget

akar áthidalni, ami lehetetlen,

állóvá hamisítja a mozgó képet.

Vagy fordítva, célzatos szándékot lát a

természet mozgása mögött, büntetésre

gondol, ha tízezrek estek áldozatul,

de ennek hite már igencsak kevéske.

Sokkal inkább tartja magát hiedelem

a forradalmak spontán képződéséről,

holott ott is mindegyre bebizonyosodik

bérelt új szervezet, ha régi haldoklik.