Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 575.
![](https://static.wixstatic.com/media/55b554_fe02fae5949946d5bc721b3b54f8f8a3~mv2.jpg/v1/fill/w_88,h_90,al_c,q_80,usm_0.66_1.00_0.01,blur_2,enc_auto/55b554_fe02fae5949946d5bc721b3b54f8f8a3~mv2.jpg)
575.
Ahogy a bőrcsúfító pattanás sem az,
minek látszik, mert tisztító kiválasztás,
hasznos jelző, úgy a tűzhányó éledés
sem csak rombol: Föld-tábla feszültség oldás.
Furunkulus kráterek sebhelyes arcú
maradványt termelnek, s nem gyógyul be attól
földfelszín végleg, ha lávafolyam alvad,
van utánpótlás, bár sokkal távolabbról.
Hasonló kisebb-nagyobb robbanásokkal
tarkított egyéni és társadalmi élet,
lázadássá sűrűsödik ellenállás
bennünk, ha felhalmozódik lélekméreg.
A mi kis kisülésünkhöz képest a nagy,
államellenes tettekkel járó harcok
földrengés-szerűen mozgatnak világot,
varázsukra felfényesednek az arcok.
Ám a párhuzam a két jelenség között
mégis hamis, mert olyan nagy különbséget
akar áthidalni, ami lehetetlen,
állóvá hamisítja a mozgó képet.
Vagy fordítva, célzatos szándékot lát a
természet mozgása mögött, büntetésre
gondol, ha tízezrek estek áldozatul,
de ennek hite már igencsak kevéske.
Sokkal inkább tartja magát hiedelem
a forradalmak spontán képződéséről,
holott ott is mindegyre bebizonyosodik
bérelt új szervezet, ha régi haldoklik.