Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 578.
578.
Külső és belső ártástól is óvni kell
a szemünk, s bár a vakságunk enyhe fokát
már nagy tragédiának tartjuk, figyelni
kellene rá, miként ismerjük meg okát
lelki-szellemi vakságunknak, homályos
látásunknak könnyen megismerhetők közt:
valóság-tanulással orvosolható
e bajunk, ahogy kitörlünk szemünkből szöszt.
Bölcselet gyémántja mindenkinek adott,
tudása révén olyan gazdaggá válván,
hogy az életben jól elboldogulhasson,
ne érezze magát buta rabnak gályán.
De az is veszélyes, ha szerencse folytán
eleve jó helyzetbe kerül valaki,
mert siker beszűkíti a területet,
hol világhoz sajátot tud hozzáadni.
S igen nehéz onnan is kikecmeregni,
ahová egyoldalúság-rém taszít,
nemzedékek vallomásának kell nézni,
mihez ragaszkodnak: sokat megtakarít.
Megoldás ismeretek kiszélesítése,
és ez mindenkire kell hogy vonatkozzon,
mert tanár is tanulhat tanítványától,
lényeg, hogy a tudás mindig új termést hozzon
a jövő számára bizonytalanságból
fakadó erővesztésből, bárha furcsán,
szinte erőszakkal tehetetlenségben,
ha utódok eldobják boldogság kulcsát.
Comentarios