Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 581.

581.

Magasztos múlttá szelídülhet a harcunk,

ha tényleg elmúlt már, mi ellen küzdeni

kellett, mégha végül csak az idő győzött,

de a szívünk azóta malaszttal teli.

Ha még jelen van ugyanaz a rossz vér,

figyelmünk nem lankadhat el jóhiszeműn,

őrként kell állnunk megfogamzott hitünkért,

mert hamar zajjá válhat az élet-etűd.

Magátólértetődő önfeláldozást

utólag csodálattal ünnepelhetünk,

az akkor világtörténelmet alkotott:

hősként kivívott egyetlen szabad hetünk.

Egész világunk gazdája Isten lehet,

kinek helyére nem léphet embercsoport,

de teremtője lett maréknyi „pesti srác”,

kinek a lelkében szabadság honolt.

Emberség nevében ragadtak ők fegyvert,

megvédeni hazát a kipusztulástól,

leveretve is győztek aztán végtére,

nekünk, s vigyáznunk kell, mert fenyeget más kór.

És hiába ejt ki figyelméből ma már

minket a fejlettnek hazudott bűn-világ,

nem kérünk züllesztő kegyelméből semmit,

megyünk a magyar lelkünk után, van irány.

Olyan nemzetet építeni, ahonnan

nem hiányzik az egyetértés, tanulva

a múltból olyan jövőt, ahol

ugyanezt mondják majd ezer évek múlva:

működésünk emberi csúcsot ostromol.