Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 587.

587.

A képi ábrázolások síkban vannak,

és ez magátólértetődő számunkra,

s ha a tárgyak térfogatát akarjuk

megjeleníteni, az szobrászi munka.

A domborműveket most elhanyagoljuk,

mert a hasonlatot csak arra használjuk,

hogy lássuk: képekben nézzük a múltat,

azonos idősíkot vetítve rájuk.

Így a különböző korszakokból jövő

ismereteinket ugyanama képen

kellene kiteríteni, s akkor lenne

hiteles és szolgálna valóságképpen.

De a tudásunkat élmények kezelik,

emiatt sok minden előtérbe ugrik,

s ott is marad, bármilyen korszakról legyen szó,

bekeveredik, képvisel időn túlit.

Jószerivel kis túlzással csak egy képünk

van minden fontos történet-alkotóról,

még a csatákat sem mozgásukban látjuk,

szentképként tiszteljük a nemzeti tablót.

S ha új, hatékonyabb eszközökkel élünk,

félő, hogy csak eddig merev képet mozgat

meg a filmművészet, rajzfilmet erőltet:

jobb a királydráma, mely titkokat oszlat.

Pedig a tudomány már sok területen

feltárta a valót, s lehetne oktatni,

hogy úgy éljük bele magunkat a múltba,

ahogy volt, akkor tud tanulságot adni.