Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 591.

591.

Csecsemőt fürdetni sokkal nagyobb élmény,

mint magunkat, ő majd’ kicsattan örömtől,

feldúsul, kiteljesedik egész lénye,

győztesen néz rád élvezet-vízözönből.

Erre emlékezünk akkor bizonyára,

ha vízbe merülünk, egész életünkben,

s keresünk is e közeggel találkozást,

mert öröksége rólunk soha nem tűnt el.

Bevésődött ez is, mint még annyi minden:

első találkozás jó s rossz helyzetekkel,

Ezeket használjuk hasonlításképpen,

ha ránk zúdul világ s újdonságot termel.

Mert ez a lényeg, hogy bajokat megoldjunk,

s tervezzünk, betöltsünk célokat, vágyakat,

önálló választ adjunk kihívásokra,

s lepattan a rejtett szépről-jóról lakat.

Gyermeket nevelni együtt tudunk vele,

nekünk is tanulni kell, ami jó neki,

őáltala leszünk többek, valós szülők,

együtt teszünk, és majd egyedül is meri.

És a kapcsolódás sosem szakadhat meg,

már születésünk előttre nyúlik vissza,

régi felmenőink túlvilágról szólnak,

eszünkben időznek, ha a lelkünk tiszta.

Tűzcsiholás örömét visszaidézzük,

és csillagközi utazásra indulunk,

mi megfogan bennünk, valósággá válik,

úgy múlik teljességgé végtelen utunk.