Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 594.

594.

Pontos megfigyelést ám csak tömörítve

lehet előadni: oly szerteágazón

dús és színes a tartalmi felhozatal,

és idő sincs mindenre sort keríteni.

Minden látványelem egész világot nyit

tapasztalattal terhelt emlékezetre,

s ha részletekbe is belemennénk, soha

végére nem érnénk újabb s újabbaknak.

És nem a hosszú élet mondatja el velünk

évek során átélt jó s rossz élményeink,

hanem a téma mélysége ragadja meg

és vallatja ki képzettárunk belsejét.

Mennyi mindent elmondana a magzat is,

világra jőve, ha lenne nyelvezete,

ám azt kiszorítják a jelen hatások,

de megmarad benne rejtetten örökre.

S nem véletlenül látjuk olyan okosnak

a csecsemő tekintetét, mert benne még

úgy zsong a szellem tökéletessége,

hogy nem szűkíti le kimondás kényszere.

És akik legyintenek, hogy képzelődés

amit mondok, figyelmeztetem őket, hogy

mindenki sokkal többről tud beszámolni,

mint mit tanult, hallott, honnan hát e többlet?

A gondolati műveletekből, mondják,

és óraszerkezet kerekeit vélik

fejünkben, bár az nem olyan, de csatorna,

amivel szétárasztjuk a lét szellemét.