Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 605.

605.

Kis lépések visznek előre igazán,

de ez csak átvitt értelemben érvényes,

mert már rég megjelent az óriás volumen,

mikor a nagytőke a nagyra nem kényes.

Nem beszélve aztán a közlekedésről,

hol nagy távokat ugrik át repülőgép,

de a vonat is és a személygépkocsi,

s árufuvarozás szintén távcél-lőtér.

A Föld-méretű emberi hatékonyság

azonban csalóka, nem belőlünk fakad,

hanem a természet erejét használja,

mi meg ott maradtunk, ahol a part szakad.

Nem tudjuk áthidalni a távolságot

„érzésileg”, s eléggé kivagyunk tőle,

átlépni érzelmi szakadékon se megy,

szúrja szívünk eszmei ellenség tőre.

Időtáv növekedése is megrázó

lehet, rá sem ismerünk régi társakra,

gyerekként és felnőttként azonosulni

magunkkal nehéz, átvált múlt jött szakaszra.

Pedig vannak eszközeink nagy bőséggel

táv-látni, múltat idézni és alkotni

mű cimborákat, de elszabadult lónak

szekérrel, nem szabad gyeplőt nyakba dobni.

Van még tehát, mi jól szabályoz bennünket,

kézzel és járva elérhető közelség,

becsüljük meg közvetlen társunk, családunk,

ha ismernek, osztoznak sorsunk küzdelmén.