Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 616.

616.

Aki százezer éveket átugorva,

összemosva beszél a múltról, megtéveszt,

bár lehet, nem tud róla: az emberiség

csak mostanában alakul szervezetté.

Korai időkben mégis egységes volt:

ha valaki rájött valamire maga,

ami hozzájárult a túlélésünkhöz,

nemcsak közvetlen környezetében terjedt,

hanem az egész Földön, mert észközösség

támadt távoli agyakkal befogadni

az új gondolatot, fogalmat, értéket

és kipróbálva megvalósítani, de

esetleg módosítva rajta, a más hely

körülményeihez igazítva, minden

alkalmazással tökéletesítve azt.

S már kőeszközeit is mindenki maga

gyártotta le aznap reggel munka előtt,

hogy kézre álljon és célnak megfeleljen.

Ehhez képest ma aki okostelefont

használ, a Föld minden zugában ugyanazt

kapja, marja, lemondva az igényéről,

hogy saját törekvéséhez saját eszközt

fejlesszen, ezáltal esze is elsatnyul.

Így aztán azt hiszi, hogy mindig is így volt,

és úgy tekint legkiválóbb őseinkre,

mintha alacsonyabb rangú emberek lettek

volna, mai követelményt támaszt nekik,

melyen megbuknak, holott ő lesz a vesztes.