top of page

Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 647.









647.

Tragédia szerepbe szorul az ember

néha, vele történik szomorújáték,

de emberiség szinten, bármily kegyetlen

volt a történelem, nem egyedül árnyék


vetül a múltra, nem is csupán győzelem

vagy vereség, hanem nyugalmas építés

drámáját szemlélhetjük, békés, vértelen

napok végtelen sorát, ezernyi lépés


megfontoltan, határozott és szép céllal,

egymást tanítva, beavatva, mesterré

téve, hogy minden nemzedék ajkán népdal

hirdesse: isten milyen jónak teremté


az embert s világát, nem rabszolgaságra,

nem elnyomó uralkodásra, egymás

s a természet kirablására, nem másra,

mint jóságra, amihez szüntelen kell társ,


akihez fordulva feltárulhat utunk,

mindenki kedvére élni az életünk,

azt szaporítva, mitől előre jutunk,

utódunkra bízva, mitől jövője függ.


Bár igen sokáig tudtunk így haladni,

nem maradt közöttünk örökkévalóság,

rabló és kirablott szerepeit adni

istenszózat hangzott, de kilógott lóláb.


Veszélyt jelent mesterséges szereposztás,

mindentudáshiány kálváriája,

de rablét fennakad a szabadság-rostán,

színház marad az ember tragédiája.


10 megtekintés

Comentarios


legte Tanka.jpg

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

dombi 2023.jpg
vukics boritora.jpg
acta 202305.png
gyimothy.png
dio.jpg
KIEMELT CIKKEK
MOGY2023.jpg
bottom of page