top of page

Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 657.









657.

Csúszkálunk az időben előre-hátra,

nem túl messze tekintve: a jövő nyárra

legfeljebb, és vissza a gyerekkorára

szokott az ember, ott az idő határa.


Naptárba, határidő naplóba írunk

teendőket, vagy centiszalagot nyírunk

nagy eseményt várva, bűntudattal bírunk

elmulasztva valamit: gyerekként sírunk.


A régmúlt nincsen, számunkra elavultan

pihen, történelemkönyvekből tanultan

pislákol róla fejünkben boldogult tan,

szereplői hol dicsérten, hol szapultan.


Mert életünk velünk szembejövő jelen,

bajaink gyulladása enyhe vagy heveny,

ritka örömöt is a mindennap terem,

vesztett csatáinkon kevés tudós mereng.


Nem időbeli, hanem térbeli mozgást

végzünk szívesen, utált időbeosztást

okolunk, ha késünk valahonnan, folyvást

felhánytorgatunk viszont terület-fosztást.


Belátható szabja meg szemhatárunkat,

pillanat falazta kényelmes várunkat,

fegyvergyűjteményben láthatod kardunkat,

ki ebbe született, sose szabadulhat.


Mert mit is kezdenénk ős-időket tudva,

ezeréves mélység fenekére jutva,

látva sok-sok embert fegyver elől futva,

vagy aranyért, miből szintén kevés jut ma.

14 megtekintés

Comments


legte Tanka.jpg

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

dombi 2023.jpg
vukics boritora.jpg
acta 202305.png
gyimothy.png
dio.jpg
KIEMELT CIKKEK
MOGY2023.jpg
bottom of page