Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 665.

665.

Aki nem elég önálló, ej, legalább

a hagyományt meg kellene ismernie,

hogy mégis elboldoguljon az életben

a kezdetekben, tegyen pontot az i-re.

A kiválóság maga teremt hagyományt,

különösen gyökértelen nép körében,

ahol el akarták feledni a múltat,

új hazát teremtett szokástalan éden.

Ahogy főzni, élni is jobb minta után

menve, szorgalommal követni tanácsot,

pótolva ismeret- vagy képességhiányt,

tartani az irányt, mit megszabtak mások,

akik nem kortársi időben szereztek

tapasztalatot, hanem egymás után élt

nemzedékek halmoztak fel tanulságot,

ezért éltek-haltak öregek szaváért

ama korban, mikor még kevés volt az

emberlétszám a feladatokhoz képest,

tévedés, mulasztás végzetes lehetett,

nem téveszthettek össze ménest és méhest.

A rítus maga volt a kívánt tartalom,

napfelkelte-nézés előhívja napunk,

még a tánc is munka-mozdulatokból lett,

jelképből jön minden közönséges szavunk.

Emberközösségünk úgy tudja egyénre

levezetni erkölcsét és hivatását,

hogy játék-elvi síkon gyakoroltatja

be velünk a komoly tényvalóság mását.