Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 678.

678.

Szabályokat azért hozunk, hogy jó legyen

az életfolyam, s miközben kipróbáljuk

működőképességét, vagy meggyőz minket

a hatékonyságáról, vagy kirostáljuk.

Ha rendben lévőnek találjuk, törvény lesz,

ha nem, máshogy nem kapható tapasztalat,

az ismeretlenséget így ismerjük meg,

s megyünk előre újak közt a Nap alatt.

Amibe belenövünk, észre sem vesszük,

szokásaink vannak természetes módon,

de nélkülük, hiányukon fennakadnánk,

ám kívülről furcsállják: ez minek hódol?

Ez, és ezek, mert egyénen túl közösség

igazodik eszme-iránytűt jelentő

erkölcsi megállapodáshoz, letisztult

közegként, zavarost szerencsésen ejtő.

Bár személyiségek különbözősége

üdvös távlatos célok eléréséhez,

a mindennapokban mindenki engedni

fog érdekéből – mi kell a szent békéhez.

Aztán már a sokaság miatt kell törvényt

hozni, amely a bűnt feltárja és megbünteti,

mert ha a jó útról túl sokan letérnek,

az egész országot hátrányba vetheti.

És itt már nincs helye kísérletezésnek,

kivételezésnek, csakis egyetemes

válik értékessé értelmesség folytán:

mindenki rábólint, kibúvót nem keres.