Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 678.
![](https://static.wixstatic.com/media/55b554_fe02fae5949946d5bc721b3b54f8f8a3~mv2.jpg/v1/fill/w_88,h_90,al_c,q_80,usm_0.66_1.00_0.01,blur_2,enc_auto/55b554_fe02fae5949946d5bc721b3b54f8f8a3~mv2.jpg)
678.
Szabályokat azért hozunk, hogy jó legyen
az életfolyam, s miközben kipróbáljuk
működőképességét, vagy meggyőz minket
a hatékonyságáról, vagy kirostáljuk.
Ha rendben lévőnek találjuk, törvény lesz,
ha nem, máshogy nem kapható tapasztalat,
az ismeretlenséget így ismerjük meg,
s megyünk előre újak közt a Nap alatt.
Amibe belenövünk, észre sem vesszük,
szokásaink vannak természetes módon,
de nélkülük, hiányukon fennakadnánk,
ám kívülről furcsállják: ez minek hódol?
Ez, és ezek, mert egyénen túl közösség
igazodik eszme-iránytűt jelentő
erkölcsi megállapodáshoz, letisztult
közegként, zavarost szerencsésen ejtő.
Bár személyiségek különbözősége
üdvös távlatos célok eléréséhez,
a mindennapokban mindenki engedni
fog érdekéből – mi kell a szent békéhez.
Aztán már a sokaság miatt kell törvényt
hozni, amely a bűnt feltárja és megbünteti,
mert ha a jó útról túl sokan letérnek,
az egész országot hátrányba vetheti.
És itt már nincs helye kísérletezésnek,
kivételezésnek, csakis egyetemes
válik értékessé értelmesség folytán:
mindenki rábólint, kibúvót nem keres.