Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 681.

681.

Mit rögzítsünk életünkből és miként, s hol

tároljuk, ki férjen hozzá, jelentős-e

annyira, hogy sokakat érdekeljen, vagy

ne mi döntsük el, valónk átlag vagy hős-e?

Van, aki fényképezni se hagyja magát

szívesen, mert talán szívében örökít

meg minden fontosat, a jelentéktelent

meg elengedi a semmibe. Nem nyerít

nevetés helyett a kamerába, nem is

indít honlapot az ömlengéseivel,

nem követ divatot mutogatni magát,

mit főzött, hol sütkérezett s beszélt kivel.

Mert egyébként ilyesmivel találkozunk

percenként, és ez keveredik egyéni

kedvtelések könyörtelen közlésével:

nálunknál fontosabb nem tud történni.

De legalább azért a nagy események

kaphassanak utólag egy rátekintést,

ebben így közmegegyezés látszik lenni,

szerezzünk vele mások előtt tekintélyt.

Mindenesetre pillanatnyi leginkább

ma figyelem, mi rávetül valamire,

valakire pedig csak ha megkedvelik,

ám ahhoz ritkán elég a mosoly színe.

Volt és van még annak egészséges rendje,

ahogy értéküknek megfelelő képet

kapnak közösségből kiemelkedőink,

hogy tőlük is tanulhassunk jót és szépet.