Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 692.

692.

Aki mindent tud, sosem kérdezősködik,

neki világunk tündérek modellezik,

úgy gyűjt adatot, mint mi levegőt veszünk,

és olyanokat mond, hogy megáll az eszünk.

Gyerekkora is bólogatással telt el,

nem hasa keksszel, feje tudással telt el,

ellenőrizte, jól mondod-e a mesét,

olcsó hazugsággal nem jártál túl eszén.

Tanárai is csak témafelvetők voltak,

érdekességeket látókörbe vontak,

aztán észrevették, hogy ő már többet tud,

messze előttük járva új köröket fut.

Ha a régi világ igazsággal teli,

isteni rangot adhattak volna neki,

de akkor még az erőszak volt a csúcson,

nem volt esély, hogy eszesség fölé kússzon.

Később pedig istené lett mindentudás,

ördög cimborája lett ember, ha csudás,

inkább titkolta, aki előre látott,

elfogták, mielőtt megváltott világot.

De helyére került, tudatlanság elé

ismeret, mikor megvalósulás felé

vehette az irányt, nemcsak fegyvert gyártva,

hanem javakat, segítve, nemcsak ártva.

Legalább nekünk meg kell becsülni tudóst,

a mai korban biztos tudáshoz jutóst,

hiszen végtelen lett szellemi feladat,

őt kövessük, ha tényleg előttünk halad.