Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 693.

693.

Rossz-e, ami jó? – régóta időszerű

kérdés, de nem örök idők óta, ahogy

szeretnek mentegetni bűnt elkövetők,

mondván, az erkölcsi érzék olykor dadog.

Nagy a csábítás, és hát nem mindenki szent,

de keze neki is maga felé hajlik:

egyértelmesítve tisztázandó tehát,

ami ilyen esetben valóban zajlik.

Sokkal könnyebb eldönteni, mint remélnénk,

csak meg kell fordítani: Jó-e, ami rossz? –

és máris megmutatkozik a megoldás,

mert nem választjuk a megalázót, kínost.

Inkább eltekintünk olyan hasznosságtól,

önként lemondunk olyféle élvezetről,

amely nagyobb hátránnyal jár, mint előnnyel,

ami nekem jó s másnak nem, rögtön megdől.

Mert az önzésnek sosem adhatunk teret,

és még későbbi önmagunk kárára sem,

s megtévesztő külön érdekű csoportok

léte, egészség–betegség határa genny,

ami felgyülemlik testi–lelki bajban,

utóbbit emberség undora löki ki

magából, társaságából, de szólva jó

előre, hogy tudjon mérlegelni ki-ki.

Túlélés kérdésének beállítva, ha

kevesek jólétét az veszélyezteti,

hogy sokaságnak jusson elég jóból,

tévút, igaz jövőnk magából kiveti.