Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 694.

694.

Kell-e új életet kezdeni, amikor

arra biztatnak a körülmények, van-e

értelme ennek a nyelvi fordulatnak,

vagy csupán megtévesztéssel vigasztal-e?

Mert ahogy elhiteti bárkivel sandán,

hogy lehetséges kibújni addigiból,

s teljesen újonnan indítani mindent,

csalfa reményt keltet hunyt tűz hamvaiból.

Nem mintha nem lehetne rácsodálkozni

mostanig ismeretlen módon világra,

de azért akkor is ugyanazok leszünk,

ha magas hegytetőn ámít kilátása.

Mások szokták hangoztatni egyébként ezt,

olyat ajánlanak, mit maguknak szánnak,

de nem képesek a teljesítésére,

neked tanácsolnak, mint akit megszántak.

Mert éppen látják cudar nehézségeid,

de abban nem tudnak segíteni, kétség

közt nem hagynak viszont, miképpen is csináld,

bár látható abban kudarcra ítéltség,

ha egyszer az alap a legingatagabb,

hiszen bőrödből nem fogsz tudni kilépni,

sőt még csak másként sem csinálhatod mindazt,

miért eddig neked érdemes volt élni.

Van azért megoldás, lelki megújulás,

kiüresedetten feltöltődés élmény,

hátra hagyni minden rossz gondolatodat,

s jövőt illetően semmitől sem félni.