698.Szerencsénkre elmaradt a mai napra
jósolt-rendelt világháború, bár sokan
sok mindent összehordtak róla, esélye
veszélye már maga veszteségbe rohan.
Kevesen fogják fel a kockázatot, hogy
életünk zuhantabb lesz, mint középkorban,
egy szőnyegbombázás után, alig marad
más, mint tudás a fejben, erő izomban.
És segítség se jöhet sehonnan akkor,
ha „biztonság kedvéért” minden fegyvert
bevetnek, elsütnek, ne maradjon sehol
túlélő hatalom, mely bír elég embert,
hogy világ új ura legyen fenn a hegyen,
miközben a völgy teljes népe elpusztult:
csupán véletlenül lennének túlélők,
megsemmisítő eszközünk így eldurvult.
Mert nemcsak építésre fordították
felelőtlenek a tudásnövekedést,
de elszakadva nincstelen valóságtól,
száműztek életükből kincstelen levést.
Szegényként hetente sütöttünk kenyeret,
amit ma már élményként gyakorolhatunk,
nem volt szemétszállítás, fával fűtöttünk,
s új mód egyre többen ingyenért lakunk.
Akarnokoktól óvjuk egyensúlyunkat,
hagyjunk megtörténni kiegyenlítődést
csoportjaink között, sikerként könyvelve,
üdvözölve minden találmány-képződést.
