Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 700.
![](https://static.wixstatic.com/media/55b554_fe02fae5949946d5bc721b3b54f8f8a3~mv2.jpg/v1/fill/w_88,h_90,al_c,q_80,usm_0.66_1.00_0.01,blur_2,enc_auto/55b554_fe02fae5949946d5bc721b3b54f8f8a3~mv2.jpg)
700.
A következetesség különösen a
tudományban megkövetelt, ezért látni
egyből az ilyen igény hiányát, mikor
közlésben nem lehet folyamatot várni,
hanem ugrásokkal megy tovább a közlő,
egyik dologról úgy száll át a másikra,
– mint méhecske virágról virágra – hogy
nincs valódi összeköttetés állítva,
– csak a virágillat vagy a nektár szaga –
mert az nem bizonyíték, hogy fontoskodva
összehordunk sok összefüggő adatot,
mert elkap a gépszíj, vagy a folyó sodra.
Pedig mennyi ilyennel találkozhatunk
a mai forgatagban tudomány körül,
a nép meg tudatlan kiszolgáltatottan
minden látvány-valószínű hírnek örül.
Ráadásul megtévesztésre vesz irányt
akarva-akaratlan szenzációban
érdekelt híradás, mert aki nagyobbat
rittyent, megfürödhet a pillanat-tóban.
Végül mégis rájuk fanyalodunk mindig,
nyugodt erőt közvetítő tudósokra,
akik megoldatlan kérdésekkel küzdve
háttérből segítenek, hogy vigyük sokra.
De hogy elfeledjük a percemberkéket,
abban van nekünk is nagy felelősségünk,
mert ha túl sokáig leszünk megtévesztve,
nevetség- s kudarcba fullad nemzetségünk.