Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 702.

702.

Emberi testünk felépítése múltját

is tudjuk olvasni egy idő óta,

nem vagyunk e téren már analfabéták,

de sokszor visszaköszön a régi nóta,

betűtévesztés, figyelemhiány, laza

fegyelem az értelmezésben, vagy inkább

tudatos félremagyarázás halmaza,

hol összekeverednek érvek és minták.

Egyközpontú világ visszavetítése

zajlik az ember származása ügyében,

mintha Isten saját kezű érintése

ültetett volna el lelket a testében.

S mintha lennének onnan egyenesági

leszármazottak külön előjogokkal,

alávetve maguknak más társasági

szülötteket, akik egyenlők juhokkal.

Vagy manapság, az űrhajózás korában,

földönkívüli küldöttekként jelennek

meg az irányított képzelet honában,

akiket még ma is magasra emelnek

eredeti származás égi szálai,

felfoghatatlan összegű gazdagsággal,

beláthatatlan hatalommal szárnyalni,

szembe menve minden emberi határral.

De Isten ott van mindenkiben, képmása

vagyunk, földi társai a teremtésben,

attól van létünknek igaz csillogása,

hogy egyek vagyunk világ működésében...

...működésével.