Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 708

708.

A kutya is a jódolgában veszett meg,

szokták mondani a falusi öregek,

arra célozva enyhén, de kellő éllel,

hogy ne karambolozz jól futó szekérrel.

Lombos fa alatt is bőrig lehet ázni,

rendben menő üzletben nagyot hibázni,

ha nagy vihar oldalról csapja a vizet,

legnagyobb hitelben vásárlód nem fizet.

Oly szerteágazók lesznek kapcsolatok,

vagy annyira eldurvul az adok-kapok,

hogy hirtelen nem tudod, hol áll a fejed,

ki áll még melletted és ki van ellened.

Vagy ha már nem köt a családi kötelék,

s magasabb szempontnak éled a velejét,

nagyfőnökként barátaid inkább túszok,

életünk eszménye benned félrecsúszott.

Mert ha békés úton kezdtél utat járni,

ne kezdj háborúba, attól sokat várni,

mert a félelem majd megbénít mindenkit,

nem tudsz magad mellé állítani senkit.

És az nem úgy van, hogy csak neked áll zászló,

mély gödröket rejthet a sekélyes gázló,

és akik foggal-körömmel védekeznek,

bukván is győztesnek gondolják a vesztest.

Így az erőszak sosem vált meg világot,

de megváltoztat – és újjá válnak mások,

mint kik áldozattá lettek, felelőssé

téve a rosszat kezdőt, s a jóét hőssé.