Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 709

709

Mennél fényesebb egy felület, annál több

fényt tud visszaverni, s az okosabb embert

több tudja megérinteni a világból, mint

aki keveset tud, s nem látott még tengert.

Mondják, s középpontban a tapasztalat áll,

de annak értékelése csak egyedi

lehet, amit átéltünk, hol körülmények

élő helyzete a megoldást tereli.

Kérdés, valaki miért nem elég okos,

mert a feje attól még nem marad üres,

ha nem azzal foglalkozik, amivel mi,

és megeshet, hogy a mi eszménk már nyüves.

Érzelmi eszességnek hívják újabban,

ha emberségünk kiterjed mindenkire,

s mindent annak szolgálatába állítunk,

hogy törvényként éljen egyenlőség Ige.

De az ne egyformaságot követeljen,

hanem azonos esélyt teljes életre,

hiszen különbözőségünkkel érjük el,

hogy támaszkodni tudjunk a természetre.

Miközben azt épp annyifélének látjuk,

amennyien nézzük, okosak lehetünk,

ha megegyezünk élményeink nevében,

s kiadva magunkból, több jön vissza nekünk.

Amit nem visszaverni: befogadni kell,

s ha ismerős, mert igaz, könnyebben tesszük,

de az érintés nem maradhat el, kézzel

becézni egymást soha el ne felejtsük.