Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 712.

712.

Világraszóló bűnökkel hátterükben

nagyhatalmak büszkén állnak ma előttünk,

erejükben bízva, igazságban alig,

jól vigyáznak, ne legyen dominó-dőltük.

Már Rákóczi sem kapott francia segélyt

katonából: „Nem támadok uralkodó

társamra”, és reformkorunk vívmányait

nyeste le muszka cár, más földrészt foglaló.

Más világrészeken meg mások tobzódtak,

máig nem állt meg onnan behozataluk,

a helyi szerves fejlődést megakasztva,

emelkedés helyett lett sok ravataluk.

De valljuk be, mai társadalmunk majdnem

egésze is kimarad fontos döntésekből

a valóságban, bár nevében születnek,

nem szabadulhatunk ettől a helyzettől.

Berendezkedésünk beláthatatlan nagy,

mely emberiség csoportjait szolgálja

országonként vagy népenként, hogy nem lehet

az egyes ember már más, mint csak szolgája.

Testületek állnak mindennek az élén,

köz irányítóit magunkból választjuk,

de kezük megkötve nagy tulajdon által,

minek ura láthatatlan magánkasztjuk.

Ez úgy számít értéket és oszt el erőt,

s használ fel embertömeg mozgatására,

hogy biztonság ára félelmünkből fakad,

így nem saját bőrét viszi a vásárra.