top of page

Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 728.









728.

Átjön a falon a tavasz, bár még nincs itt,

nem érkezett meg hivatalosan, csillag-

állás szerint, de elküldi nyilát,

sugarát, mely test-emlékezetbe villan.


Vagy inkább a lelkünk kész megújulásra,

sokkal többet fogadni külső világból,

elfeledni a télies bezártságot:

levél nő a fákon, madárhang jön ágról.


Szomszédunkban telet hosszabbít háború,

gyász s fájdalom fagyát borítja a tájra,

támadás dühe, védelem görcse bénít,

embertelenség küld sokakat halálba.


És egyre többen menekülnek felperzselt

föld elől, hol szülőföld válik pokollá,

nem megy a segítség, magukra maradtak,

nincs csoda, harcban a víz nem válik borrá.


Megremeg a való, hévvel telik a szív,

hősies áldozatvállalásra sarkall,

értelmetlen érdem születik naponta,

s vágy, hogy kiterjessze szárnyát béke-angyal.


Mert a világ többi része úgy aggódik,

mint kinek testrészét elérik a lángok,

s a tűz magját nincs módunk eloltani,

távolabb lépnünk a földrajz akadályoz.


Ilyen valójában idei tavaszunk,

hírek fertőzik a tiszta kikeletet,

de észnél kell lennünk, hol kell segítenünk,

ne vihart arasson, ki nem szelet vetett.


21 megtekintés

Comments


legte Tanka.jpg

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

dombi 2023.jpg
vukics boritora.jpg
acta 202305.png
gyimothy.png
dio.jpg
KIEMELT CIKKEK
MOGY2023.jpg
bottom of page