Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 732.

732.

A magtól héjáig ezerszeres űr van

hozzá képest, de az nem atom, mert az is

osztható lett, a mag, ami atomerő:

bombaként bevetése végzet-katarzis.

És hogy ott űr van-e, igencsak kétséges,

mert viszonylatában jelen van az idő,

jobban járunk, ha nem mondunk róla semmit,

bár nekünk szívügyünk mindenre, hogy minő.

Észre sem vesszük azt, amiről nem tudunk,

már nem ismeretlen, ha kicsit hasonló

valami korábban tapasztalthoz, hajaz

arra, azért kíváncsiságunkat vonzó.

Eszünk így könnyen tévedést botladozik,

kudarcok, pofonok tovább terelgetnek

pontosabb, gazdagabb kép felfogásához,

társadalmi szinten az ilyen eretnek.

Ebből is látható, mennyire bonyolult,

ugyanakkor egyedülállóan nagyszerű,

avagy legnagyobb mértékben egyedüli

képességünk mindez, s érdemleges derű

a jutalmunk, sőt: végtelenre kilátás,

annak végetérhetetlenségét látva,

hol egyértelmű főszereplőként tesszük

eredményeinket Isten asztalára.

Ő és asztala is a mi találmányunk:

hagytuk kinyilatkoztatni nekünk magát,

fensőség, akivel mindenki azonos,

ha belőle kottázza a lét dallamát.

De aki kilóg az ilyen egységből, vagy

még ellenére is tesz a világban,

ideig óráig bár sikeres lehet,

hogy annál mélyebbre essen a bukásban.

Ezért kell korán megbarátkozni azzal,

hogy bizonytalanság nem ördögtől való,

felismerve bizonyosság ámítását,

örökös törekvés igaz vigasztaló.