Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 737.

737.

Téged kell érzékenyíteni, elviseld,

ha szembejön egy robot, mert olyan gyenge

képességű, hogy türelmesnek kell lenni

vele, mint gyermekeddel, vagy a cicáddal.

Hiszen csak olyasmit tudhat megcsinálni,

amit valahonnét irányítva megkap,

előre kitaláltak neki keretet,

ahol biztonsággal haladva működik.

Félig üres lakásban tud porszívózni,

visszamond mondatokat, mint lemezjátszó,

s ugyanúgy megakad, ha túl nagy a falat,

nem nyúl be zegzugokba, nincs saját esze.

Hasonlít az „önjáróhoz”, autónkhoz,

az is csak sima úton közlekedhetett,

a terepjáró sokkal ritkább és drága,

okosabb robot is nagyon sokba kerül.

Ahogy a használat majd lassan elterjed,

sajátos szerepköre helyére zökken,

amint a gépkocsi szállít embert, árut,

a robotnak lesz kiemelt területe.

A lényeg, hogy miatta ne tagadjuk meg

önmagunk szabadnak született mivoltát,

de ha megkönnyítheti a napi rutint,

ezt-azt feláldozhatunk életmódunkból.

S ha még többet segít, milliárd adatot

összerendezni, értelmezni, vigyázzunk,

különösen történelmünkre, ne menjen

félre, mint a múlt, legyen robot-igazság.