Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 754.

754.

Kölcsönösen megérteni egymást szinte

szerelemmel ér fel, igaz tisztelettel

vegyes öröm megismerni egy s mást,

bizalommal és örök hűséggel telten.

Nem mindent, mert magunkat sem ismerhetjük

teljes mértékben: Isten útjait járjuk,

azt pedig kifürkészhetetlenként nyertük,

az élet kezdete óta újként szántjuk.

Mégis, van, ami változatlanul marad,

és ebben tudunk azonosságra lelni,

látva, ha ismerős arrafelé halad,

merre akarunk már, de nem mertünk menni.

Ez ám a valódi nemzedéki kapocs,

folytatni, amit megkezdett az elődünk,

vagy találmányt tanítvány még tovább ragoz,

gyermekbe épül minden szerzett előnyünk.

Ekkor önkéntelen feltámad szeretet,

eltölt az érzés: istengyermekekek lettünk,

létté érik, amit ő természetbe vetett,

jobban segít ebben, ha testvér a lelkünk.

Mert üdvös meglátni azonos vezérlést

magunkban s világban kicsitől a nagyig,

nem ellenállva neki, elvárást, kérést

fogalmazhatunk, s teljesítik valakik.

Sokágú kapcsolatban áll a nagy titok,

mit emberlényünk nem feltár, hanem megél,

kulcs a szeretet, senkit nem illet szitok,

így a lét szenthegyére mindenki felér.