Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 755.

755.

Könyv és tükör egyként gondolkodást fakaszt,

belenézve, más világ tárul fel egyből,

kiolvasva-kiolvasztva betűsorból

megfagyott eszmét, s önarcvakság is megdől.

Így nem véletlenül helyettesítette

könyvecske lelkiismeret aranytükrét:

aki nem látja meg önmagában a jót,

elkerülhesse a felsorolt rossz bűnét.

Micsoda felfoghatatlan hosszú idő

kellett arany- s ezüsttükör készítéshez,

miközben kiérlelődött erkölcsiség,

csúcsteljesítményként tért az ember észhez.

És még eleinte csak azt őrizte meg

elvont jelekkel kőre, fára karcolva,

mit legfontosabbnak, azaz szentnek talált,

ily eredményért naponta megharcolva.

Így aztán a szájhagyomány bekerült a

szentkönyvekbe, fadúcos és kőnyomatos

eljárással felcserélve kézi írást:

állatbőrre, növénylapra lett „fapados”.

S ma elektromos tükörből köszön vissza

a szöveg, sőt a kép mozgó lett és hangos,

megismétlődni látjuk a világunkat,

melynek gazdagságát megismerni hasznos.

De felhalmozott tudás is félremehet:

meg kell őriznünk a közlés tisztaságát,

próbatétel-teljesítés képességét

és az emberség örök folytonosságát.